hey wednesday!;

► ez a nap kivételesen ratyi volt.. mármint,hogy a ratyira használt napoknál is rosszabb... nem is értem,hogy hogy sikerült túlélnem.. tényleg borzalmas volt.. nemcsakmert 'hülye-a-fejem-hagyatokmár' szöveg,hanem az egész..
► úgy volt,hogy a mimi ottalszik nálunk a bál után,stb,így paintballozni is megyünk együtt,és ugye anyuék se lesznek otthon mert mennek a tengerpartra :D de a mimi azt mondta,hogy az anyuja nem engedi el.. de nem értem.. ami szörnyen dühít ebben az az,hogy mindig ilyenkor vesznek össze,és nem engedik el sehova, meg bezzeg a kitty azért ottaludhatna náluk,mert azt megengedi.. szóval azért poén!! meg,hogy a kittyiéknél ottaludhatott,meg multkor almánál velem együtt.. szóval most akkor mi is van? a szülök mind behülyültek? a mimi azt mondta,h ő nem akar menni paintballozni,de én meg akarok.. megmondtam neki,ha nem jön én meg akk a bálba nem megyek.. elegem van az egészből.. persze,én mindig ugráljak,ha ő nem akar egyedül lenni,csak ki fogja majd a székről lesni,hogy ő romantikusan táncizik a pasijával? hát én.. és egyedül ülni a széken is én fogok, ha elmegyek egyátalán.. és nem kell egy szar bál,hogy szarul érezzem magamat,meg csunyának ,mert az amúgy is megvan,köszi ,nem kell strapálnia magát senkinek..
► aztán meg mimi növérének nem kell a tengeri malaca,és elintéztem,hogy egy hét próbaidőre itt lehsessen nálunk,és ha anyu megengedi,akkor megkapom a mimiéktől :D csak eléggé bonyolult egy terráriumot idehurcolni,meg minden.. :/ és olyan gáz,ha nem maradhat :( meg anyunak leesett,hogy a hörcsög meg a tengeri malac nem ugyanaz xD jaj.. és rájött,hogy a tengeri malac jóval nagyobb,mint egy höri :D pfff... apu meg fél,hogy levadássza őket este.. xD mert,h kiderült,hogy medve nagyságú,pedig tökre nem :D csak evvel poénkodnak.. xD majd valamikor áthozzuk,remélem,hogy maradhat :)) nagyon cukker *-* de félek,hogy rosszul fog viselkedni,mert sírnak a malackák ha éhesek,meg minden, és ha anyu meghalja kifut a világból xD szóval reménykedem,hogy az első hetet jól fogja bírni ;) bár ha hugom megkedveli úgyis kikunyizza :D mikre nem jók a testvérek..
► más nagyon amiről szívem szerint beszélgetnék az nincs.. kivéve azt,hogy láttam ma Őt a csajával smárolni.. mintha csak direkt álltak volna a mi termükkel szemben.. hihetetlen.. a gyomromban ezrével szálldostak a lepkék,és azt hittem,hogy ott helyben elsüllyedek.. illetve az lett volna alegjobb,ha elnyel a föld.. annyira kínos volt,mert úgy éreztem,hogy én vagyok az egyetlen,aki ezt nem tudja közönséges emberi dolognak tekinteni.. mármint, hogy nyugisan rálesni,és tovább menni.. úgy éreztem,hogy szédülök és hánynom kell.. hogy valaki aki bejön másik lánnyal smárol eszméletlenül rossz érzés.. tulajdonképpen nem vagyunk jóban, de úgy érzem ismerem. és mint mindig felbukott belölem egy alternatíva,hogy biztos nem biztos,hogy ennyire nem jövök be neki,meg hasonló.. saját magamat hitegetem,ez eszméletlen!! képtelen vagyok belátni és továbblépni,emrt egyszerüen nem megy,mert nem akarom.. szörnyen nehéz.. nagyon-nagyon nehéz.. úgy érzem,hogy bele fogok örülni ebbe.. hogy meglátom őket,oda megyek ,és üvöltözve nekik rontok,és azt ütöm-vágom amit érek,amíg valaki le nem állít,és hívják az elmegyógyintézetet.. talán attól megkönnyebbülnék. nem tudom,hogy meddig képes az ember magába folytani az érzelmeit, a bánatát,a szenvedést,és a szerelmet. valamilyen formában mindenki levezeti,leadja,vagy egyszerüen kitör belöle mint a vulkán. csak kérdés,hogy én meddig bírom. mert az,hogy én eddig kibírtam nyilvános sírás nélkül,az hihetetlen.. meg az is,hogy senki nem veszi észre rajtam.. vagy mindenki tudja? és rajtam röhögnek a hátam mögött? :/ csakmert mikor az ember elmegy mellettük,és próbál normális fejet vágni,és arra koncentrál,hogy milyen érzés,amikor normális,az eléggé gáz.. olyankor képtelennek tartom,hogy valaha is nyugodt voltam, hogy volt egy énem,amelyik nem gondolt ezekre az eshetőségekre.. borzalmasan érzem magam, egy szánalmas embernek,aki bár mindenkinek mondja,hogy huzzon egy vonalat és lépjen át rajta, végül mindig a vonal azon a felén áll,ahonnét átlöki a többieket. és csak lökdösöm az embereket,mindenki továbblép és éli a boldog életét,csak én maradok,és érzem úgy,hogy a napok egyre lassabban telnek,és egyre jobban szenvedek. főleg,mert a mimi képtelen átérezni azt amit én. mert neki van valakije,aki nekem nincs. mert ő is átlépett a vonalon: csak egyedül vagyok. egyedül mint a kisujjam. teljesen egyedül egy óriási puszta sivatagban.. egyedül ,egy helyen ahol a madár se jár. egyedül, és mégis mások között,egyedül mégis üresen belül.. nem várom a bált. biztosan ottlesznek, és romantikus zenékre összebújva táncolnak majd. Ő is és a mimi is.. mindketten a párjukkal. én pedig egyedül ,kitéve a részeg hapsiknak, akik majd csak jobban elveszik a hangulatomat..
► képtelen vagyok erről több szót ejteni.. jó ,hogy leírhattam,és,hogy le bírtam írni. így kicsit jobb. de be kell érlelődnie bennem,hogy tényleg a bálra túllegyek a pillanatnyi gyengeségemet,hogy megint a tündérmesékbe álmodtam magam. sajnos nem minden az,aminek látszik. én már megtanultam. de az élet elöttem áll,és ezért nem látok semmit..